Thursday, 10 May 2018



Vérkör 77 - Instant tt a Vértesben (www.verkor.hu)

          Amióta kiírték az eseményt, gondoltam rá hogy el kellene indulni. Szeretem is a Vértest, ismerem is a Vértest, és olyan szép az egész. Valahogy sosem jött össze mégsem.

          Átmozgatás, felkészülés jelleggel indultam, április utolsó vasárnapján. Volt egy 12 órás, és egy lassabb időtervem, de az egész nem a hajtásról szólt, a gyalogos szintidőt választottam, és kirándulni indultam. Őszintén, én bírom a meleget, és készültem is hogy az lesz, de ez az április végi idő még így  is meglepett.  

          Nyugodt és csendes volt minden Oroszlányban reggel. Jó a parkolóhely, a rajt is egyértelmű. Pár kilométer aszfalt az elején, felvezetésnek. Dózerutak, fiatalos erdő, és homok Somlóig. Utána az első felmenet. Rengeteg őz nehezményezi a reggeli zargatást. A Vértesben mindig azt szerettem, hogy igazán kevesen járják. Ennek ellenére általánosságban jók az utak és a jelzések. A szintek óvatosak, felfelé is kellemes szinte mind, pont annyi, hogy változatos legyen, de nem olyan meredek hogy megizzasszon. Kocogtam néha a lejtőket, de csak ahogy jólesik. Az erdő mindenhol gyönyőrű, annyira kora nyári, hogy szinte megtévesztő.

          Majdnem zavart, hogy senki nem jött szembe sehol, amikor rájöttem hogy ez igazából így jó. Pár perccel később a Fáni-völgyben aztán rátaláltam a tavaszi turistaáradatra, de ez szerencsére csak átmeneti állapot volt. Csákvárra érve már befűtöttek az égiek, és a vizem is fogytán volt. Ráadásul az alighanem-lukas-de-nem-is-ereszt-jó-ez-még ivózsákom valójában mégis ereszt. De csak a zsákban, menet közben. Ez adott egy furcsa strand-érzést, mert végig tocsogott a hátam. Szerencsére nem annyira folyik, hogy égető legyen a vízhiány rövidúton, csak úgy moderáltan szivárog. Leszólítottak a vadászkápolnánál, logolás közben a ponton. Hittéríteni próbáltak, én meg – vesztemre - türelmes ember vagyok. Segond, gondoltam addig harapok valamit és nyújtok. Miután elszabadultam, pihenten, gyorsan vágtam át a városkán. A fennakadással értékes perceket vesztettem. A meleg itt már egyértelműen nem áprilisi volt, az újratöltött vizem pedig ittam mintha nem is lenne más dolgom.
          
          Gánt előttre elkészültem, kevés volt amit ettem, és éreztem hogy ezzel valamit tenni kell, de gyorsan. A faluba futva érkeztem a lejtőn, és a vendéglő pultjánál álltam csak meg. Egy kólát kérek, de már lenn is van mire jön a visszajáró. Utána mosakodom a közkútnál, amit egy Mercedes terepjárós család enyhe sajnálattal végignézett. Hosszú volt a faluból a kifelé, és meleg, aztán poros is. A Géza-pihenő felfeléje már hűs erdőben, akadálymentesen telt. A futásról eddigre leszoktam, úgy gondoltam inkább hagyom másnak, én csinálom azt amihez talán jobban értek. Összeszedtem magam, aprókat ettem, és a gyomrom fogadta. A pont sosem jött el, és mikor mégis, már térerő nem volt. A logolás itt is, mint a Gém-hegyen keserves, 500 méterrel később sikerült csak. AZ út azonban továbbra is kellemes, magányos. Mindszentpuszta előtt a teljesítménytúra feltételes pontja még mindig rejt kólát, azt aljas módon megvámoltam.
          A „Csáki-rostélyos” egy kellemes völgyecske, amiben felfelé lehet üveghangon gyalogolni. A tetején a jelzett útra hajigálva nyesedék, apró gallyak, ágak. Ezúton is köszi. Véletlenül senki nem lehet ennyire undok. Kőhányás lassan eljött, közben már dörög az ég. Iható a nem ivóvíz, de csak széntablettával. Nem fogyasztáskor kell hozzáadni, elég otthon, pár órával később.  Kibontakozó zivatarban hagyom el az aszfaltot Gesztes felé, a sűrű erdő azonban permetté gyengíti az esőt, ami így roppant kellemes. A pont hamar megvan, az utolsó.
          Innen gondoltam futok kicsit, mert lefelé visz az út, meg a vége is közel már. Könnyedén kocogtam, bár egy idő után az egyenesben nem volt annyi lejtése az útnak, hogy indokolja a futást. Majk előtt utolértem a másik aznapi teljesítőt, aki még Csákváron hagyott le. A célig már együtt haladtunk lényegében. Kicsit lehetett volna hajtanom a 12 óráért, de nem éreztem értelmét valahogy. 

A célban érmet választottam, a postaládás megoldás egyszerűen nagyszerű. Az egész rendezvény flottul van megkonstruálva, minden elismerésem. Biztosan visszatérek még, úgy érzem maradt nekem benne még egy-másfél óra kényelmesen. Köszönöm a lehetőséget:

Strava link: https://www.strava.com/activities/1539526070


  


Wednesday, 8 June 2016


Another shot from the last few days. This was taken one morning after a particularly heavy thunderstorm at night. (06.08.)

Tuesday, 7 June 2016


I did abandon my "photo a day" project, but I have a good reason. I changed jobs with the beginning of June, so at first I needed some time to accustome to my new - but not at all so different - daily routine. Now is the time to get back in business I suppose. This shot was taken somewhere along the last week.
I do have the time to take some photographs, but there were none unfortunately to process or post them. Here's today's picture of a common yarrow, topped with two sunbathing youngster grasshoppers. (06.07.)

Sunday, 29 May 2016


The flowers of spring slowly giving their place to the summer flowers by the end of May. Shot was taken today morning while walking with my dog. :) (05.29.)

Saturday, 28 May 2016


Linum austriacum. A grateful little flower when it comes to picture it with a camera, thanks to it's beautiful color; at least that's the case in my opinion. Namely I found that some colors are harder to catch properly on picture than others. For the record, I hardly ever could shoot a proper picture of a bright white flower like the lily of the valley, but there's countless other beautifully balanced ones about this Linum above, or violets for instance. (05.28.)