Wednesday 13 June 2012

Galtee Mountains ( Na Gaibhlte na gCoillte )


A Galtee (vagy Galty) hegység Írország déli részén, kelet-nyugati irányban terpeszkedik Limerick és Tipperary megyék határán. Gerince jó 20 mérföld hosszan hullámzik, legmagasabb pontján, a Galtymore csúcsán majd 3000 lábnyira a zöld sakktáblaföldek felett.
Keletkezése a Kaledóniai-hegységrendszer keretein belül ment végbe, a szilurban, amikor a Kaledóniai-óceán aljazatán felgyülemlett, majd kőzetté cementálódott üledéket  Ős-Amerika és Ős-Európa hegylánccá gyűrte fel.
Üledékes eredetű lévén, ez a kőzet gyorsan erodálódott, és az így keletkezett anyag az elkövetkező évmilliók során vörös homokkővé állt össze. Később az eljegesedések során a jég is nyomot hagyott a tájon,ez főként a hegység északi lejtőin figyelhető meg,ahol több glaciális tó található. A déli lejtők sokkal lankásabbak, délről nézve a hegység szép zöld lankáknak tűnik; a látszat persze csalóka...
Írország legmagasabb 'belföldi' hegységéről van szó,a környező táj 60-80 méternél sehol sem magasabb.Bármelyik irányból közelítünk is,a legmagasabb csúcsok uralják a látómezőnket,és a környező tájat is.
A hegység időjárása különleges helyzetének köszönhetően még ír viszonylatban is kiszámíthatatlan,rendkívül változékony,igen szeles.Maga a terep extrém módon vizes, rengeteg az ideiglenes vízfolyás, kissebb nagyobb pocsolya.

Jómagam négy alkalommal kerestem fel a hegyeket. Első alkalommal a gerinc nyugati egyharmadát jártam be,a legmagasabb ponttal bezárólag, majd ugyanazon az úton visszatérve. Utóbb rá kellett jöjjek,mennyire szerencsés voltam akkor elsőre az időjárással; s bár  délután elkapott egy hatalmas zivatar,nagyrészt szép időm volt.
Másodszor társasággal mentünk,csak sétálni, a hegység nyugati lejtőiről a legnyugatibb csúcsra ( Temple Hill ) feljutottunk,onnan azonban az orkán erejű szél, és a minimális látótávolság miatt lentebb ereszkedtünk. Harmadszor ismét egyedül érkeztem, a Galtymore-ig terveztem eljutni,majd dél felé elhagyni a gerincet, de borzalmas idő fogadott: minimális látótávolság,őrjöngő szél,esővel spékelve. Ekkor mégis továbbmerészkedtem,a második csúcsig jutottam, (Lyracappul )ahonnan a vállalkozás értelmetlensége miatt ismét csak visszavonulót fújtam. Ez október végén volt,majd hosszú-hosszú szünet következett, másfelé jártam, 'tél' is volt, nagyon rövidek a nappalok, nem elég semmire szűk 8 óra világosság. Aztán a nappalok hosszabbodni kezdtek, a rengeteg munkától is torkig voltam már, menni kellett. Becsúszott végre egy szabadnap, meg a jóidő (értsd : nem esik az eső -ott és akkor ahol a reggel ér ). Menni kellett.
Már első alkalommal piszkálta a csőröm a Galtymore-tól keletre elnyúló-hullámzó, sok ismeretlen egyre laposodó hegy. Már akkor volt ötlet a teljes gerinc bejárására, amit sokáig dédelgettem.

Ezúttal azonban keletről indultam,Cahír kisvárosából, ismeretlen terepen,és a korábbi kiindulópontban, Mitchelstownban terveztem buszra szállni a nap végén. Ennek két oka volt, egyik egyszerűbb a másiknál.
1.,A nyugati gerincen már jártam,fáradtan is könnyű tájékozódni,hála a Falnak (lásd később),és a városba sötétben is betalálok,ismerem az utat.
2., Mitchelstownba fél órával később ér a busz,több időm lesz terepen.

Ezeken,és az időjáráson töprengtem,ahogy április 23-án reggel a Dublinba tartó busszal elhagytam Mitchelstownt,az erősen felhős ír ég alatt,és gyenge eső kezdte verni az ablakot... (folytatás következik)

No comments:

Post a Comment