Dingle,Co.Kerry. 2012 June 23-24

                       

fénykép még a buszból.

Június második felében két volt két szabadnapom zsinórban,amit a Dingle-félszigeten töltöttem.Az első busszal Corkból csak délre lehet leérni,ennek ellenére nem foglaltam szállást estére. Idő és-pénzpocsékolásnak értékeltem az évnek abban a szakában,amikor 22:00 után megy le a nap,és azt még egy óra félhomály követi,majd negyed 5-kor már pirkad is.

dingle streetview

fagyizó:)

Dingle harbour

Később derült csak ki,hogy egy már létező és táblázott utat jártam végig,kissebb módosítással,és egy jelentősebb kitérővel a Mount Brandon 952 méteres csúcsára,ahonnan elképesztő kilátás nyílt.Nyugatra,a 3000 kilométernyi nyílt óceánra,és keletre-észak-keletre, a majd 40 kilométernyire a horizontba olvadó ismeretlen partokra. Majdnem egy kilométerrel alattam pedig folyódelta,pici faluval,homokos stranddal.Elképesztő dimenziók.

A Slea Head Drive egy autós-biciklis panorámaút, nagyjából 65 kilométeres kört ír le  Dingleből/be. Sorra veszi a félsziget nyugati felének látványosságai:2500 éves erődrom,zarándokút,különös,méhkas alakú,még az erődnél is régebbi kőépítmények,komp is jár a Blasket-szigetekre,amik olyanok,mintha egy óriás dobált volna köveket találomra a hegytetőről a vízbe. Továbbá lélegzetelállító szirtek és mindehhez a még tán a szokásosnál is gyönyörűbb ír vidék. Egyike ez a környék annak a néhánynak Írországban,ahol még beszélik az ír nyelvet. Az egész ország hivatalosan kétnyelvű,rádió és tévécsatornák sugároznak írül,iskolában tanítják,még a közúti táblákon is duplán van minden.No itt nem,vagy csak ritkán. 
Az az érdekes,ha valami angolul is ki van írva.
 Ír nyelvű iskolák,ír kocsmák,ír itallappal,írül beszélő öreg bútordarabokkal és fiatal csaposlánnyal. Ha angolul szólsz,persze angolul válaszolnak,de akkor is olyan,mintha az a busz náhány óra alatt egy másik országba vitt volna. No ez nem Dingle,ehhez el kell menni még onnan is nyugatra,ahol csak úgy el vannak szórva a házak,és fogadók vannak,az útkereszteződésekben. Érdekes egy világ,de nagyon szeretnivaló.

the rightest cliffs,The Three Sisters.On the background,the Lying Giant,one of the Blasket islands.

self portrait

on Mt Brandon

typical...

last meters before the summit

the lads...

i appeared to be really interesting

view to the east from the summit of Brandon

3000 feet above the beach...

the Ocean on the west

kőemberem,és a csúcskereszt

idill

Délután értem a Brandon csúcsára,estére egy kocsmába tértem be,két Guinnessre.Majd belevetettem magam a rövidke éjszakába.Reggel már szigetek néztek szembe velem a tengerpartról. A homokban ülve gázfőzőn csináltam meg a kávémat,miközben a hátam mögött a nap átbújt a Mount Brandon gerincén.

come again? 

sunset.

self-portrait at early dawn

the rising sun behind the Brandon Mountains

Mount Eagle

The Great Blasket island with rainbow after a light rainshower

Dún Chaoin (Dunquin) pier

 Slea Head,the westernmost point of the Irish mainland. 

Couneemoe South

Slea Head

a kekszevő sirály:)

Tovább délnek Dunquinn felé letértem az útról egy kisebb ösvényre,ami a szirt tetején kanyargott majdnem a Slea Headig. Ott időztem,még mindig reggel volt,szóval csak kényelmesen. A Blasket szigeteket szemléltem sokáig,s hallgattam a morajló óceánt.Közben egy szemtelenül barátságos heringsirállyal etettem meg néhány szem csokis kekszet,majd elhajtottam halászni:)

Macgillycuddy's Reeks,Co.Kerry nearly 30 miles away (the highes peaks of Ireland)

állítólag csak kőből van...

the south coast of the peninsula,on the way back to Dingle

 

Délre értem vissza a pöttöm Ventry falun keresztül Dingle-be.Beültem egy helyre ebédelni valamit,aztán viszont a kisváros nyüzsgéséhez nem volt semmi kedvem.Találtam egy eldugott követ a templom mögötti árnyékban,azon ülve csendben végiggondoltam az elmúlt 24 óra történéseit.Később délután buszról buszra szállva átszeltem fél dél-Írországot Corkba menet,viszont lélekben még mindig a parton álltam,kávémmal,a napkeltében gyönyörködve.

Galty Crossing in a nutshell - 2012 april 23.

Március elején,amikor itthonról visszamentem,annyira összejött minden,hogy nem is volt szabadnapom egy darabig. Városi futásra vetemedtem,pedig az nálam már a legvégső,legrusnyább stádium.Egyszerűen nem volt másra idő. Aztán mintegy megváltásképpen április második fele hozott egy kis javulást.

River Suir,Cahir,CO.Tipperary.

2011 nyara óta terveztem egy gerinctúrát,a Galty-hegységben.Abban az évben, júniusban a gerinc nyugati harmadát jártam be,a legmagasabb csúccsal bezárólag.Már akkor kacsintgattam keletre,a ’maradék’ 20 kilométernyi hullámzó-kanyargó gerincre,ahogy beleveszett a messzeségbe.Később nyáron még egyszer társasággal mentünk a legnyugatibb csúcsra,és annak nyugati lejtőire,de elég rossz időben.Majd még egyszer,egyedül október végén,csak egy rövidebb szakaszra, a szó minden értelmében pocsék időben.

Knockmealdown Mountains

10 teljes hónapig állt a polcon az elképzelés. 32 km, 2000+m szint. Plusz a bevezető,Cahír városból a hegyek keleti lábáig,és a levezető a nyugati végtől Mitchelstownig.Tizenegynáhány csúcs, folyamatos hullámvasút,6-7-800 méterrel a sík felett.5 glaciális tó bújik meg a hegyek északi lejtőin. Nincsenek se fák,se bokrok,ritkán néhány kőtömb,de egyébként nincs hova bújni a szél elől.Helyenként ösvény sincs,csak a vizes,tocsogós fű. Szóval igazi csemege.

on my way

there's no such thing as a path

  Április utolsó előtti hétfőjén indultam végül útnak.Változékony időben,egy helyütt jégesőben,folyamatosan tomboló szélben.GPS nélkül,csak hagyományosan. Egy lélekkel nem találkoztam egész úton,és a legmagasabb szakaszon két teljes óráig olyan sűrű ködben mentem,hogy lapátolni lehetett volna. 5 métert sem láttam előre. Kezemben az iránytű,és nyugatnak botladoztam fel-le,fel-le. Mert még ha hegygerincről is van szó,rátévedhet az ember olyan mellékágára a gerincnek,ami teljesen máshová vezetne.  

                                                            

Galtybeg summit,799m

view of Co.Tipperary

the last leg of the rigde,seen from the slopes of Galtymore

Looking back from the westernmost peak

west side of the Temple Hill ( 785m )

 A végére aztán meglepően tiszta idővel búcsúzott a Galty-hegység,én pedig kicsit el is érzékenyültem,mert tudtam: jó ideig nem fogok csúcsain járni,s onnan a a környező mezőkre letekinteni.

Itt már teljesen biztos volt ugyanis,hogy költözöm haza júliusban. Körvonalazódott egy több állomásos észak európai felfedezőúttal egybekötött jóbarátlátogatás,de előbb még néhány dolgot illett felkeresnem az Ír szigeten.

playing with raindrops