Március elején,amikor itthonról visszamentem,annyira összejött minden,hogy nem is volt szabadnapom
egy darabig. Városi futásra vetemedtem,pedig az nálam már a legvégső,legrusnyább
stádium.Egyszerűen nem volt másra idő. Aztán mintegy megváltásképpen április második fele hozott egy kis javulást.
 |
| River Suir,Cahir,CO.Tipperary. |
2011 nyara
óta terveztem egy gerinctúrát,a Galty-hegységben.Abban az évben, júniusban a
gerinc nyugati harmadát jártam be,a legmagasabb csúccsal bezárólag.Már akkor
kacsintgattam keletre,a ’maradék’ 20 kilométernyi hullámzó-kanyargó
gerincre,ahogy beleveszett a messzeségbe.Később nyáron még egyszer társasággal
mentünk a legnyugatibb csúcsra,és annak nyugati lejtőire,de elég rossz
időben.Majd még egyszer,egyedül október végén,csak egy rövidebb szakaszra, a
szó minden értelmében pocsék időben.
 |
| Knockmealdown Mountains |
10 teljes hónapig állt a polcon az elképzelés. 32 km, 2000+m szint. Plusz a bevezető,Cahír városból a hegyek keleti lábáig,és a levezető a nyugati végtől Mitchelstownig.Tizenegynáhány csúcs, folyamatos hullámvasút,6-7-800 méterrel a sík felett.5 glaciális tó bújik meg a hegyek északi lejtőin. Nincsenek se fák,se bokrok,ritkán néhány kőtömb,de egyébként nincs hova bújni a szél elől.Helyenként ösvény sincs,csak a vizes,tocsogós fű. Szóval igazi csemege.
 |
| on my way |
 |
| there's no such thing as a path |
Április utolsó előtti hétfőjén indultam végül
útnak.Változékony időben,egy helyütt jégesőben,folyamatosan tomboló szélben.GPS
nélkül,csak hagyományosan. Egy lélekkel nem találkoztam egész úton,és a
legmagasabb szakaszon két teljes óráig olyan sűrű ködben mentem,hogy lapátolni
lehetett volna. 5 métert sem láttam előre. Kezemben az iránytű,és nyugatnak
botladoztam fel-le,fel-le. Mert még ha hegygerincről is van szó,rátévedhet az
ember olyan mellékágára a gerincnek,ami teljesen máshová vezetne.
 |
| Galtybeg summit,799m |
 |
| view of Co.Tipperary |
 |
| the last leg of the rigde,seen from the slopes of Galtymore |
 |
| Looking back from the westernmost peak |
 |
| west side of the Temple Hill ( 785m ) |
A végére
aztán meglepően tiszta idővel búcsúzott a Galty-hegység,én pedig kicsit el is
érzékenyültem,mert tudtam: jó ideig nem fogok csúcsain járni,s onnan a a
környező mezőkre letekinteni.
Itt már teljesen
biztos volt ugyanis,hogy költözöm haza júliusban. Körvonalazódott egy több
állomásos észak európai felfedezőúttal egybekötött jóbarátlátogatás,de előbb
még néhány dolgot illett felkeresnem az Ír szigeten.
 |
| playing with raindrops |
No comments:
Post a Comment