Few days get-away in early March (special thanks to the former MALÉV, for broke down)

A januári csavargásaim után nem sokkal egy olyan dolog történt,ami később fontos löketet adott a dolgaimnak: csődbe ment ugyanis a MALÉV. Az ezt követő események szerencsés összejátszásacsupán,hogy néhány napra haza tudtam látogatni. Történt ugyanis, hogy a Ryanair átvette (többek között) a Dublin-Budapest vonalat,és bevezető áron,9,99-ért dobálta a jegyeket irányonként; szóval érdemesnek láttam az időpontot hogy egy rövid kis szabadságra menjek. 

Samuel Beckett Bridge, Dublin ( It's capable of opening through an angle of 90 degrees horizontally)

North Wall Quay, Dublin

Aerfort Bhaile Átha Cliath, T2

A tatai vár,fél év után újra.

Buszoztam Dublinba,közvetlenül a reptérre.Késő éjjel szálltam le Ferihegyen,és kicsit kacifántosan jutottam be a városba.Még egy kis kocsmázás belefért,majd korán reggel hazavonatoztam.                                                                

Oroszlánszikla.Márc. 2.

Oroszlánszikla,top.

Ha egészen őszinte szeretnék lenni,nem emlékszem minden pontos mozzanatára annak a pár napnak; sok mindenkivel találkoztam,és az az 5 nap összeolvad egy nagy emlékkupacba,ahol aztán  nem is igazán számít a sok pontos mikor,és hol.Amire viszont kristálytisztán emlékszem,hogy kivel találkoztam,kikkel söröztem Pesten,boroztam Tatán,másztam az Oroszlánsziklán,kocsmáztam,íjászkodtam, és rallyztam a tanyavilágban Ménteleken,és hogy mennyire furcsa volt otthon lenni: valahogy vendégnek éreztem magam…; és sajnos arra is emlékszem,kivel nem sikerült találkozni ezalatt a gyorsan múló néhány nap alatt.

Nagyon jó volt itthon,és nem volt sok kedvem visszamenni,hogy egyedül tengessem az átlagos mindennapokat.De ekkor már tudtam,júliusban hazajövök ismét,és akkor már nem lesz rohanás, lesz időm kényelmesen mindenre.

buszra várva,a kibaszott magyar valóságban:)

Domb Presszó, Méntelek.

Áron ostorral :)

Parlament,talán állványmentesen.

Kent railway st, Cork

Visszafelé ismét este repültem,de jóval korábban,így elértem az utolsó vonatot este 9-kor Dublin Heustonból egy röpke városba-be-buszozással. Éjfélre ért a vonat Corkba,ahol stílszerűen szakadt az eső,mintegy üdvözlésképpen.

Egyedül voltam,de tele friss élményekkel,és már el is kezdtem tervezni a hátralévő négy és fél hónapomat.Sok minden várt még rám Írföldön. 

Night trip to the Old Head ,and other January stuff

 Visszatértem a munkához tehát,azzal a még bizonytalan elképzeléssel,hogy nyáron valamikor haza fogok költözni,szeptembertől ismét egyetemre megyek. Elkezdtem tehát gondolkozni az újabb felsőoktatási jelentkezésem sorrendjén. Közben szabadnapom előtti éjjel, 9.-ének éjszakáján circa 32 mérföldnyi aszfaltozást ütemeztem be. Kiötöltem ugyanis,hogy remek volna egy mélyen a Kelta-tengerbe nyúló félszigetről napkeltét fotózni.Az itt látható félsziget déli csücskéről.

Műholdfelvétel a célpontról- Old Head of Kinsale

Kibuszoztam a város deli peremére,a reptér mellé.Onnan indultam este 11-kor déli irányba,az R600-as úton.Sötét éjszaka lévén nem sokat láttam a környező dombokból.  Hajnal 1 körül levillogott a rendőr.Percekig magyaráztam nekik szándékomat. Szerették volna tudni,hol alszom,van-e szükségem fuvarra,mert ők most  mennek Corkba,de egy óra múlva jönnek majd vissza,és elvinnének…Egyszerűen nem értették,miért gyalogol elfelé a lakásától éjnek idején egy egészségesnek látszó fiatalember,aki ráadásul szín józan. A végén megkínáltak termoszukból kávéval,és utamra engedtek.

Másfél órával később elértem Kinsale kihalt főutcáját.A nappal nyüzsgő kisvárosban egy lélek sem volt. Kinsale ugyanis kedvelt kirándulócélpont.Déli,tengerparti fekvése miatt gyakran még télvíz idején is tömve van,alkalmanként,ha épp nem esik, a mediterrán télhez hasonló kellemes,napos időt élvezhetnek az idelátogatók. Szóval fényképeztem a máskor tömött hajós-emlékműnél,majd tovább álltam délnek. 

bridge on the river Stick,Belgooly,Co.Cork

Cionn tSáile (Kinsale) Pearse St,at 3am

 Az út hátralévő része eseménytelenül telt,elértem a golfpálya bejáratát,az Old Headen. Hozzáértők azt állítják, ez a világ egyik legelképesztőbb fekvésű golf létesítménye. Engem adott pillanatban zavart,mert zárva volt,így nem mehettem ki a legdélebbi szirtfokra. Jött a napkelte ideje,aztán el is múlt.Köd telepedett a tájra,semmit sem láttam a kelő napból.

Old Head, Eastern side 

abandoned house somewhere around Lispatrick,near the Old Head

Visszafordultam hát,és az ébredező házak és tanyák között visszamentem Kinsalebe,ahol az első szembejövő busszal  Corkig vitettem magam,világosban végigkövetve éjszakai utam huszon-egynéhány kilométeres szakaszát.

former Ringgrone Castle.

Két nappal később céges mulatság volt, és a viszonteladói mennyiségű Guinness,illetve sok  egyéb elfogyasztása után iszonyatos másnapra ébredtem. Ott helyben megtaláltam a tökéletes megoldást: másfél liter víz lassan de folyamatosan beadagol,majd felöltözik,és elkezd futni,mondjuk…nyugatnak.21-2 kilométerrel,és 2 órával később felszálltam a Cobhból befelé jövő elővárosi vonatra. Délután fél kettőkor beállt combokkal,de a fejfájás és másnaposság teljes hiányában értem haza,és álltam neki ebédet főzni.

Néhány héttel később majd 40 km aszfalton gyaloglás közepébe ékeltem be egy kis tengerparti boulderezést, egy beszédes Rocky Bay nevű partszakaszon.A hosszú gyaloglás oka rém egyszerű: ahhoz az öbölhöz sem lehet tömegközlekedve eljutni. A nap legjelentősebb momentuma talán az volt,amikor egy plafonproblémába feledkezve elmulasztottam figyelni a tengert, és az  érkező dagály beszorított a barlangba, ahol másztam. Táskámat a fejem fölé tartva kellett  begázolnom a derékig érő háborgó tengerbe, megkerülni egy festői kis szirtfokot,(amit 3 órával korábban még szárazlábbal sétáltam körbe) majd  a további hullámok elől menekülve kirohanni a tengerből,a parton állók nem kis rémületére.Mindezt január 22.-én. 

excellent stone

abandoned beach at Rocky Bay, South Cork

2012 - honestly my best year so far.. (pt.1)

2012 januárja Írországban ért, ahol minden kicsit más,mint itthon. Első és szembetűnő különbség,hogy minden jármű rossz oldalán megy az útnak.De ez csak ideiglenes érzés,egy idő után,ha hazajön az ember néhány napra,egyanezt érzi Magyarországon is...:)

Második,és nekem egy jóval kellemetlenebb probléma,hogy nem sok a hazaiakhoz hasonló rendezett túrába botlik az ember,szóval magamnak tűztem ki célokat: ezeket többé-kevésbé sikerült is tartani.Idő szűkében voltam a munkám miatt, szóval messzire elutazásokat, többnapos kirándulásokat sajnos el kellett felejtenem egy időre.Adalékinformációk,hogy januárban a nappalok 8 óra hosszúak csupán,és autó híján tömegközlekedve csak a jelentősebb települések érhetők el,ami nekem egy merőben szerencsétlen körülmény,mivel én elveszni szerettem volna az ír vidék dombjai közt. De később erről is írok,most az újév első napjaival foglalkozom kicsikét.

Szóval január első napjai (és december vége is-de mivel most 2012-t taglalom,az Óév utolsó néhány napjába nem ásnám bele magam) első és utolsó otthonról jött vendégeim társaságában teltek,nevezetesen Áronnal  és Annával.Meglátogattunk néhány kellemes  helyet,és pár kedves kocsmát,Corkban,Crosshavenben,illetve lebuszoztunk Kinsale pöttöm kikötővároskájába is. Remek időnk volt,plusz néhány fok,semmi eső,elfogadható mennyiségű napsütés. 

Kinsale, Main St

A UCC régi épülete (Univerity Collage Cork)

Kinsale utcaképe

Ígyigaz!

Kinsale 

Tom Barry's Pub,Cork

Crosshaven Harbour

Meanwhile in Ireland on the 1st of January

fűben ülés

meg jóó sör,

egy hagyományos ír falusi kocsmában,Újév napján...:)

Harmadikán repültek haza,én pedig magam maradtam.Furcsa volt,hogy elmentek,ugyanakkor örültem is az elmúlt néhány napnak,mert megmutathattam nekik egy keveset egy másik,távoli,különleges országból. 

Galty Crossing,part 2 (2012.április 23.)

A Galtymore nyerge a Galtybegről,avagy ereszkedés trutyiban.

A Galtybeg a Galtymore oldalából

A Galtymore előtti nyereg minden korábbinál vizenyősebb volt,nem volt nagy élmény keresztezni. A hátam mögött viszont gyönyörű a gerinc.Szerencsére egy kicsit tisztult is az idő,így vethettem egy pillantást a  hegy északi oldalára is.Impozáns.

North flank of the Galtymore

kilátás a csúcsról

 A csúcsról elég esetleges kilátás nyílt északra,a felhők szakadozva buktak át a hegyen,néha megnyítva egy-egy ablakot,pár pillanatra,engedélyezve ezeket a képeket .3,5 órája jöttem el a legkeletibb csúcsról,és az út kétharmada már megvan,kb 10 km maradt az első erdészeti útig a nyugati oldalon.

ami még hátravan...

a kereszt

self-summit-portrait

tisztul már az idő.

 A csúcsról nyugatra indulva már Limerick megyében járok,és folytatom utam a szelídebben hullámzó gerincen,800 méter magasságban.Változékony az idő,egyik pillanatban ellátok az utolsó hegyig,pár perccel később már az orromig is alig.A ködben mégis magabiztos vagyok,ismerem ezt a szakaszt,ráadásul itt a fal is,amit egyszerű követni majd 4 km-en keresztül.

'azért a víz az Úr'...

bheee,és kisbheee

visszatekintés

az útjelző fal

valahol ott fut a megyehatár(Limerick-Tipperary)

távolban a Galtymore(utolsó visszatekintés az utolsó csúcsról)

Az utolsó hegy,a Temple Hill oldalában kellemes meglepetésként ért a hirtelen jött kilátás,gyönyörűen búcsúzott tőlem a Galtee,Ez a  felfelé már kűzdős volt,sokat kivett belőlem a folyamatos szél,meg a tocsogás.A hátizsákomban lévő száraz cserecipőmre gondoltam,és még egyszer utoljára visszanéztem,majd futva ereszkedtem le az utolsó meredélyen.

ez már Limerick megye,a Temple HIll oldalából,nyugat felé

szintén.

kántriszájd:)

Újra életben a blog,több felvonásban következnek 2012 fontosabb állomásai,képekkel. Jól megkésve,tudom,de idő kellett hogy kikristályosodjon minden. Friss élményekről is lehet írni,de teljesen más egy patinásabb emlékről, újra feleleveníteni azt,és újra átélni. A Galty-gerinctúra története is befejeződik hamarost,de kicsit máshogy,mint ahogy kezdődött. Ezúttal hagyom a képeket beszélni...  

A Galtymore nyugatról.

Tortúra 65 - 2012

Tortúra 65-2012

Két év kihagyás után idén decemberben újra a Bükkbe indultam. Szerettem volna régi álmom teljesíteni,és sötétedés előtt célba érni a 65 kilométeren az év egyik legrövidebb nappalán. Kétes időjárás és a hét közbeni olvadás ellenére optimista maradtam, és fagyra készültem. Péntek este régi jó ismerősökkel beszélgetve kellemesen telt a vonatút Miskolcig. A rajtba megérkezvén meglepő tömeget találtam a tornateremben, 5-6 éve még jóval több hely jutott mindenkinek. Ez a népszerűség átka:) Ennek ellenére nem okozott gondot egy csendes sarokba befészkelni magam, ipari mennyiségű paprikás csirke és mogyorós habcsók elfogyasztása után csatlakoztam a kocsmában a többiekhez. Beszélgetés,és két sör után nyugovóra tértem.

Frissen ébredtem,elég jól sikerült aludni, ami meglepett. Kényelmesen felöltöztem,kávéztam,csomagfeladtam, és beálltam a  többi szenvedélybeteg közé a sorba, hogy keresztezzem a Bükköt.

Odakünn meglepő meleg fogadott,még az aszfalt vége előtt le kellett vennem a polárt,és eldugni a táskába. A magassággal egyenesen arányosan nőtt a hó mennyisége,egyenlőre viszont elég jeges volt a terep. Nem volt könnyű futni, de próbálkozni lehet. Meglepően hamar elértem Bükkszentet,amit egy hatalmas eséssel ünnepeltem az aszfalton. Ott jóval hidegebb volt,mint Tapolcán. Köszöngettem a helyi néniknek és bácsiknak udvariasan,egyikőjük meg is kérdezte hova futunk? Mondtam Egerbe. Láthatóan kivertem a biztosítékot,így sietve továbbálltam. EP-n tea,pecsét majd vissza a hűvösbe.

Hamar elhagytam a falut, a sárga sávon meglepően kevesen mentek előttünk,furcsálltam is,egy helyen a jelzett fa mellett nem volt egy nyom sem az úton...Hollóstetőn rácsodálkoztam a felhőkkel viaskodó kelő Napra,majd kocogtam tovább hol az úton,hol a le-letérő jelzésen.Az emelkedőt nehezen ettem meg a fennsíkra,de megérte,a jeges havat hirtelen felváltó porhó,a tűző naptól csillogó táj hamar feledtette a nehézséget. No, a porhó sem volt olyan por,fagyos volt nagyon,nehéz volt egyenes lépéseket találni,rúgni nem lehetett,ahhoz túl kemény volt, sajnos. A jávorkúti elágazó után a zöldet is kevesen használták még ki előttem, pedig átvágja az út kanyarjait.

Bár a síházba jó idővel és erőben értem, nem bíztam el magam,a java, a neheze még hátravan. A tea ismét remek volt,a 'ki a hidegbe'-rész ismét kevésbé. Nagymezőn jobbra,majd le az útról. Zöld kereszt,anyám hív,felveszem,lerakom,és már nincs zöld kereszt. No sebaj,megyünk az  úton,csak elvisz Bánkútra. Hát nem. Bolyongtam össze-vissza,térkép nélkül sajnos,(my bad) majd találtam egy piros sífutó utat,azon folytattam tovább,és nagy nehezen meglett a kék is. Sikerült rövidebbre vágni a Nagyrét-Csalános-Faktor-rét-Keskeny-rét patkót,bár nem állt szándékomban.

Tar-kőre Moiwával érkeztem meg,fényképeztünk,szép volt a kilátás.Sokat sejtetett a felhőtakaró dél felé - hideg lesz a folytatás. Hamar leromboltam a Hereg - rétig,havas ösvények,jeges utak,avar váltogatták egymást jókedvűen. Tamás-kútján -5/-6 fok,meleg tea,kaját nem kívánok semmit, csak az emelkedőt,hogy megmelegedjek. Tinca ér utol,borzalmas tempót diktál.

A zöldig meg is melegszem ismét,majd jön a legrosszabb szakasz,a vége nincs út, a Völgyfő-házig,és tovább. Lassulok,érzem hogy nincs minden rendben,leszívott a hideg. Eszem kicsit,fél zacskó zabos keksz,és fél liter izó,majd 2-300 méteres belefutásokkal kényszerítem magam hogy mihamarabb szívódjon is az üzemanyag. Kövesdi kilátóig össze is áll a kép,bár csak a belső,mert a tájból semmit sem látok. Vár-kút innen már hamar jön, megkapom a pecsétem, és 2 perc alatt le is hajtom a teám. Kacérkodtam már Tamás kútján is a 10 órán belüli idővel,itt már elérhetőnek látszik,75 percem van addig,távban meg majd egy tízes.Szóval visszagyorsítok a pirosra,és megyek neki az Egednek. Messze van,messzebb mint emlékeztem,nem tudom futni sem ezt a szakaszt,Több mint fél óra elmegy mire elérem az elágazót. De megvan,innen még egy szűk hatos ha jól emlékszem,csak az út ne legyen jeges. Nagyon szigorúan  engedem lefelé,még világos van, és köd sincs, szóval könnyű követni a jelzést. A szerpentinbe majd beleszédülök,de szerencsére nem jeges,még az a pici  emelkedő,aztán le a műútra. Azon be  a városba,át a vasúton,kis kacskaringó a minaret felé,aztán be a suliba,és itt a vége. Átveszem a díjazást,megköszönöm a rendezést,zuhanyzok,teázom,majd futok a vonatomhoz.

          Az időm elég felejtős,s bár végre sikerült sötétedés előtt célba érnem,mégsem örülök. Űr támadt,amit valami új cél fog betölteni,ami talán már ott is van,csak még én nem tudok róla.